Eltelt fél év a suliból. Jelentem jól állunk, az ikrek továbbra is szeretik, minden rendben. Nálunk. De ezzel nincs minden gyerek így az osztályban. Van egy-két aprócska akinek nem megy. Se a viselkedés, se a tanulás. Pedig a tanárok mindent megtesznek. Szeptember óta imádkozunk az egyik csemetéért, a fiúk folyamatosan figyelik és dicsérik / szünetben/ ha valami jót csinál. Működik a dolog . Lett egy csodaköve is ennek a kisfiúnak, ami csak az övé, csak akkor kapja meg ha kész van a feladatokkal és jól viselkedik. A nap végén a kő visszakerül a Tanító nénihez. Másnap újra meg lehet szerezni.Valamiért nála, ez működik. Persze nem mindig, de egyre többször. Könnyebb az osztály élete. Már csak a másik csemetére kell kitalálnom valamit. Ajánlom ezt a blogot, nagyon elgondolkodtató. http://nyomorszele.blog.fn.hu/ Találtam egy üzenetet ami nagyon tetszik: "Nem a hogyan a fontos hanem a szándék. A világegyetem gondoskodik a módszerről. Másképp: a szándék a fontos, a hogyan odarendeződik. Csak semmi görcs, fő a kreativitás."
Ez nagyon szép történet! :) És jó olvasni, tudni, hogy vannak olyan iskolák, ahol valóban ennyire fontosak a csemeték! Mert így sokkal könnyebben célt lehet érni! ÉS van is eredménye :))
VálaszTörlés